2017. szeptember 26., kedd 19.00 – SÓVIRÁG – AVAGY A LÉTEZÉS EUFÓRIÁJA

SÓVIRÁG – AVAGY A LÉTEZÉS EUFÓRIÁJA

(Öreghegyi Közösségi Ház, Fiskális út 93.)


Egy 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő duettje. A Tünet Együttes előadása. Szereplők: Cuhorka Emese és Fahidi Éva

Felnőtt: 1500 Ft

Diák/nyugdíjas/kedvezményes: 800 Ft

Tünet Együttes 

A Tünet Együttes ma Magyarország egyik meghatározó előadó-művészeti társulata, mely 2002 óta van jelen a kortárs tánc- és színházi életben. 2002 óta a társulat 27 produkciót hozott létre, amelyeket folyamatosan játszott, illetve játszik a legfőbb független tánc- és színházi társulatokat bemutató fővárosi és vidéki helyszíneken. Működése alatt 17 díjat nyert el különböző belföldi és külföldi fesztiválokon, szemléken. Az együttes rendszeresen turnézik külföldön is, eddig Európa 30 városában, 15 különböző országban lépett fel, valamint 2014-ben a tengerentúlon, New Jersey-ben tett eleget egy 4 estés előadássorozatra való felkérésnek. 

Sóvirág

Magyarország egyik legsikeresebb kortárs darabja érkezik Fehérvárra, a XXXX Színházba szeptember 26-án. A Tünet Együttes Sóvirág című előadása egy merőben új, merész megoldással nyúlt a Holokauszt témájához és a generációk között létrejövő szakadék kérdésköréhez. Ennek köszönhetően a Sóvirág évek óta teltházzal fut a budapesti Vígszínházban, 2016 végén pedig elnyerte a Színikritikusok Különdíját. Az este során két nő táncos-prózai duettjét láthatjuk: Cuhorka Emese 32 éves kortárs táncos, Fahidi Éva 91 éves Holokauszt-túlélő. Emese és Éva elmesélik-eljátsszák egymásnak az életüket, teáznak, és jelmezes buliba mennek, Emese táncolni tanítja Évát, Éva élni tanítja Emesét. A darab azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy van-e átjárás a két szereplő világa között, átadható-e a tapasztalat 60 év távlatából vagy épp fordítva: meg lehet-e érteni egy mai fiatal problémáit egy olyan súlyú élettel a hátunk mögött, mint amilyen Fahidi Évának jutott.. „18 éves vagyok.” – mondja Emese. – „Nem akarok a szalagavatón olyan emberrel táncolni menyasszonyi ruhában, aki nem lesz a férjem. Én azt a ruhát csak egyszer akarom fölvenni.”
„18 éves és 5 hónapos vagyok.” – mondja Éva. – „Beköltözik hozzánk a német tábori csendőrség főparancsnoka a pucerjával. A főparancsnok megengedi, hogy mindennap gyakoroljak a zongorámon. Anyám éjjel-nappal süt-főz, mert nemsokára megyünk a gettóba.” Éva ugyanis mindent túlélt, amit a XX. században muszáj volt túlélni. Édesanyját, édesapját, kishúgát, és szinte teljes tágabb családját gázkamrákban ölték meg 1944-ben. Mégis, a belőle áradó lelki egyensúly és életöröm ellenállhatatlan – ennek köszönhető, hogy bár a legsötétebb rémképek is felvillannak, Szabó Réka rendező mégsem holokauszt darabbá formálta a Sóvirágot. Hanem egy történetté, amelyben egy fiatal és egy idősebb elkezd egymásra figyelni. Nem csoda, hogy a nézői visszajelzések és a kritikusok is a Sóvirágnak ezt az aspektusát emelik ki. „Sok mindenre tanít bennünket nézőket ez az előadás.” – írja Balogh Gyula újságíró. „Leginkább arra, hogy legyünk egymásra kíváncsiak, a fiatal az öregre és fordítva.” Emese valódi, minden pillanatban jelen levő figyelmében Éva sok mindent felülír, amit ma az öregségről gondolunk. 91 évesen színpadra lép, hiszen kislánykorában balerina akart lenni. Arra készül, hogy berúgjon a 100. születésnapján. Írni akar egy könyvet, a szocializmusról, ahogy ő látta. Randi-tanácsokat ad nekünk. Megmutatja, hogy nincs olyan trauma, amivel ne lehetne megtanulni együtt élni. Mindeközben Éva maga is sokat kap Emesétől. Megismeri problémáit, átérzi kétségeit, megérti félelmeit. Együtt képesek arra, hogy – személyes életük szintjén – megteremtsék azt a generációk közötti folytonosságot, amit a 20. század traumái tettek tönkre.

Kritikusok a Sóvirágról:
„Éva szemei éppen az én tekintetembe fúródnak, olyan kapcsolatot létrehozva, amit csak nagyon ritkán élek meg színházban.” Jászay Tamás, Thealter.hu
„A két nő pedig olyan átjárásokat épít az előadásba, amelyek elfedik a szakmaiság és a személyesség határát. A különbözés izgalma, fennkölt humor születik ebből, ami a másságban való gyönyörködésre és az azonosságok felismerésére tanít leheletfinoman.” Proics Lilla, Revozoronline.com
„Gyönyörű, ahogy Cuhorka utánozza Fahidi nehézkes mozdulatát, amikor az a földről kel fel. Az ő előadásában persze koreográfia az, ami a másiknak kényszer, kínlódás. Kettejük dinamikája, hullámzása, együttléte remek: Emese mindig jelen van, amikor szükség van rá, Éva bizalommal támaszkodik tudására. Miközben mindketten külön-külön is elnyerik méltó színpadi létüket: Emese inkább a mozdulatban, a táncban, bár személyiségének tapintható kiterjedése, jelenléte is van, Éva inkább a szóban, történetmesélésben.” Tompa Andrea, Magyar Narancs
„A humorral átszőtt megrázó estén (Éva) felidézi gyerekkorát, a háborút és megpróbálja átadni a felfoghatatlant.” Székely Ilona, 168 óra

Érdekességek:
2016. október 6-án Igaz Ember díjjal tüntette ki Kulka János Kossuth-díjas színművészt, és Fahidi Éva holokauszt-túlélőt a Mensch Nemzetközi Alapítvány. A kitüntetés elismerés azoknak, akik „sokat tettek a toleráns társadalmi értékrend, a demokratikus történelmi tudat formálásáért, amely értékeli, tiszteletben tartja a kisebbségek jogait, a felekezetek jogait, elítéli a sovinizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet és a gyűlöletkeltés valamennyi megnyilvánulását.”
Éva nemrég visszament Auschwitz – Birkenauba, hogy újból találkozzon élete legnagyobb traumájának színterével, bejárja a saját tempójában, és utánajárjon azoknak az emlékeknek, amelyekről 20 éve mesél, de most eljött az idő, hogy részleteiben újraértékelje magában az egészet. Ott, egy valamikori barakkban talált egy virágcsokrot, amelyet korábban egy tisztelettel megemlékező ismeretlen helyezett el. Hihetetlen, de a csokor csupa Sóvirágból állt. A csodálatos módon felbukkanó szimbólumról fotó is készült.
Előző
« Prev Post
Következő
Next Post »
0 Komentar